Reklámfilmünk ide kattintva nyílik meg



Mai dátum
2017.12.14
Névnap
Szilárda
Kapcsolat
Levél nekem
Látogatók
1352989
Frissítve
2017.12.12

18.jpg

24.jpg

38.jpg

kep_18.jpg

19.jpg

C I K K E K « Vissza a főoldalra

A kövirózsák alkamazkodó képessége

Szerző: Nagy Z. Róbert • 2007.09.26

A kövirózsák (Sempervivum sp., Jovibarba sp.) népszerűségüket feltehetően szín- és formagazdagságuknak, valamint egyszerű gondozásuknak köszönhetik. Kertészeti változataik egyre több helyen kaphatók.

cikk_3_bek_24.jpgMegjelenési formáik gazdagsága a növények számára az élõhelyükhöz való minél jobb alkalmazkodást biztosítja. A két nemzetség minden tagjára általánosan jellemzõ, hogy tõrózsát (rozetta) alkotó, húsos leveleik vannak. Monokarpikus növények: évelõk, de csak egyszer teremnek. Életük folyamán a tõrózsa körben sarjakat fejleszt (általában indákon, egyes fajok azonban rozetta-osztódással szaporodnak vegetatív úton), melyek biztosítják a telep fennmaradását az elvirágzott, termést hozott és ezután elpusztuló növények után is. Apró magvaik jól csíráznak, de a fajtaazonosságot ily módon szinte lehetetlen biztosítani.

Nem kimondottan kedvelik a szárazságot, de nagyon jól elviselik. Míg a sivatagos területeken élõ szukkulensek a talajban lévõ kis mennyiségû vizet is képesek hasznosítani - hiszen gyökérszõreik sejthártyáján a víz a magas ozmotikus koncentrációjú sejtplazma felé könnyen beáramlik -, addig a mérsékelt övben élõ kövirózsák más módszerhez folyamodnak. Ozmotikus koncentrációjuk alacsony lévén, csak a jól átnedvesedett talajból tudják felvenni a szükséges vizet, de azt sokáig képesek tárolni. Szükségük is van erre, hiszen hegyek kopár sziklafalain, kövek közt megbújva élnek, ahol jelentõs napi hõingást és nyaranta óriási forróságot kell elviselniük. Azért itt telepednek meg, mert így el tudják kerülni a versengést a fûfélékkel, melyek árnyékolásukkal végzetesek lennének e fénykedvelõ növények számára.

Környezeti adottságoktól függõ fenotípusos eltérések

A kövirózsák a többi növényhez hasonlóan érzékenyen reagálnak a környezetükbõl származó hatásokra. Amennyiben ezek szélsõséges értékûek (tehát az adott taxonnak valamely tényezõre nézve biológiai minimumát vagy maximumát közelítik), az egyedek megpróbálják e káros hatásokat kivédeni, tompítani. Optimális feltételek mellett, minden élõlény a benne genetikailag kódolt tulajdonságokat jeleníti meg küllemében, tehát a fajra, alfajra jellemzõ habitust ölt. Ha az életfeltételei nem megfelelõek, akkor különféle deformációkat figyelhetünk meg rajtuk, amik bár esztétikailag romboló hatásúak, ám az egyed életben maradását szolgálják. A zavaró tényezõ megszûnésével a növény újra felveszi fajra jellemzõ tulajdonságait, amennyiben nem szenvedett maradandó károsodást, vagy nem pusztult el.

Szárazság hatása
Vízhiány következtében a kemény, pattanva törõ leveleik elvesztik rugalmasságukat, petyhüdté válnak. A rozetta szélessége csökkenni kezd. Ha az aszály továbbra is tart elõbb ráncosodni kezdenek a levelek, és az alsók elszáradnak. A tõrózsa összehúzódásának ekkor már egyre jelentõsebb a szerepe, hisz csökkenti a párologtató felületet, valamint az idõsebb levelek ráborulnak a fiatalabbakra, védve a centrumban lévõ rügyet. Az elszáradó alsó-külsõ levélkörök passzív talajfedést biztosítanak.

Megnyúlás (etioláció)
A fényhiánnyal és a nem megfelelõ tápanyagellátással hozható összefüggésbe. Ha csökken a fény mennyisége, de a hõmérséklet is alacsonyabb - például õsszel - nem következik be ez a deformáció. Ha azonban a fényintenzitás csökkenése magas hõmérséklettel párosul - mondjuk gyomok árnyékolása esetén - az a levelek megnyúlását vonja maga után. Ilyen esetben csökken a növény ellenálló képessége, az alul sárgás levelek pedig díszítõértéket nem képviselnek. A kövirózsa ezzel a reakciójával az asszimiláló felületét igyekszik növelni.
Az inda a szokásos méretének többszörösére is megnyúlhat. Így igyekszik az egyed utódai számára megfelelõbb körülményeket biztosítani, mert a fiatal növény minél messzebb gyökeresedik le, annál nagyobb a valószínûsége, hogy kikerüljön az árnyékot vetõ objektum hatása alól. További elõnye e "módszernek", hogy az utód eltávolodik az igénybevett talajtól, és tápdúsabb helyre kerül.

Talajból kiemelkedõ rozetta
A mészkõhegységekben honos fajoknál a kalcium hiánya okoz ilyen tüneteket, amennyiben kertben tartva õket, nem biztosítunk megfelelõ talajösszetételt számukra. Ilyen fajok a Sempervivum tectorum vagy a S. marmoreum is. Ezt a deformitását a fenotípusnak könnyû elkerülni ha a növényeket mésztartalmú tápoldattal öntözzük meg alkalmanként, vagy még egyszerûbb, ha a kövirózsák köré mészköveket helyezünk, amelyek biztosítják a megfelelõ Ca-ellátást, hiszen a csapadék kis mennyiségben, de folyamatosan oldja azokat.
A kiemelkedõ rozetták tavasszal is megfigyelhetõk a gyûjteményekben, okozója valószínûleg a felfagyás. Ekkor a növény olyan képet fest, mintha rövid törzsön levélüstököt viselne. Ez hóolvadáskor is elõnyös lehet, mert a levelek nem érnek bele az ideig-óráig alattuk álló hólébe.

Külsõ hatásra létrejövõ heterofília
A Sempervivum grandiflorumnál figyelhetõ meg nagy gyakorisággal, de csak abban az esetben, ha a vizsgált egyed lankás területen él. A növény a lejtõ irányában hosszabb leveleket növeszt. Azért választanak ilyen élõhelyet, mert a fényviszonyok itt kiválóak, ám a széllel illetve a csapadékos idõben lezúduló víz károsító hatásával csak ilyen áramvonalas formát öltve tudnak dacolni.

Egyes taxonoknál megfigyelhetõ, genetikailag rögzített tulajdonságok

Némely kövirózsa fajok valamely tulajdonságukban eltérnek az általános modelltõl. A S. arachnoideum hófehér, pókhálószõrei éjszakánként nedvességcsapdaként funkcionálnak, mivel a hõmérséklet-változás miatt kicsapódó harmatot képes megkötni. Ezen túlmenõen sajátos mikroklímát biztosít, továbbá, a párologtatás szabályozásában és a fényvisszaverésben is szerepet játszik. A S. ciliosum sûrû pillázata is hasonló célokat szolgál. Több faj is váltogatja a színét a vegetációs idõ során, ami a fényhasznosítással lehet kapcsolatban.

Gyakori mutációk és torzképzõdmények

Ilyen a rozettaosztódás azon taxonoknál melyekre normális esetben az indás vegetatív szaporodás jellemzõ. A tarajosodás (cristatum forma), és szalagosodás (fasciatio) fõként a levelek alakjának megváltozását jelenti. A csöveslevelûség érdekessége, hogy normális küllemû növény is hozhat csöveslevelû sarjat, és ez fordítva is igaz. A S. arachnoideum ALBION elvirágzás után remontálhat, a S. x. vaccari pedig a virágzati szár leveleinek tövében hajtáskezdeményeket fejleszthet ki.

Összefoglalás

A fentiekbõl kiderül, hogy a kövirózsák dinamikusan alkalmazkodnak és alkalmazkodtak környezetük rövid és hosszú távú változásaihoz egyaránt, aminek köszönhetõen évezredek óta sikerrel állják meg helyüket a Föld flórájában. A környezeti tényezõk miatt létrejött fenotípusbeli változások az adott helyen élõ egyedek életbemaradását segítik elõ. Az egyes taxonokra jellemzõ, a többiekétõl jelentõsen eltérõ (genetikailag rögzített) morfológiai bélyegei, az evolúciós folyamat eredményeként jöttek létre. A gyakori mutációk pedig - bár általában hátrányt okoznak, de egy-két ellenpélda is van-, a törzsfejlõdésben játszhatnak szerepet: a növényfajok, alfajok egymásból való kialakulása során az új taxonok keletkezése, mindig egy régebben kialakult faj néhány egyedének genomjában bekövetkezett, pozitív hatású, öröklõdõ változásból indult ki.

Felhasznált irodalom:
Dr. Pásztor L. cikkei
Dr. Pásztor L. Kövirózsák (2002.)
Szûcs L. Kedvelt kaktuszok, pozsgások (1984.)
Everett T. H. New Illustrated Encyclopedia of Gardening (1982.)
Dumont G. http.://www.wanadoo.fr/dumont

Kapcsolódó linkek:
www.wanadoo.fr/dumont
http://http://civil.info.hu/web/nea

http://www.bijo.hu

http://www.orsegi5erzek.hu

http://www.palacehotelheviz.hu

http://www.makviragszappanok.hu

http://www.polariskorong.hu

41.jpg

kep_10.jpg

43.jpg

kep_3.jpg

16.jpg

13.jpg

33.jpg

kep_16.jpg

kep_8.jpg

kep_7.jpg

kep_4.jpg

kep_14.jpg